Kárpál szó jelentése
kárpál (ige)
1. Népies: Főleg nő korhol egy (fiatalabb) személyt; javító szándékkal, enyhébb szavakkal szid, pirongat.
Az anya erősen kárpálja fiát. A lustaságáért sokszor kárpálta már, most is azért teszi.
2. Népies: Becsmérelve ócsárol egy személyt; becsületet sértő, durva szavakkal szid; hibát, vétket felnagyítva, éles szavakkal szemére vet, illetve mások előtt kitereget; alaptalanul vagy túlzóan rosszat mond róla, hogy jó hírét rontsa, becsületét kisebbítse.
A házsártos asszony folyton kárpál az urával. A mérges gazda a felfogadott béreseit kárpálja.
3. Népies: Veszekszik, zsörtölődik vele; jelentéktelen ok miatt elégedetlenkedik, dohogva, morogva korholja a környezetében élőt/élőket.
A öregasszony egyre csak kárpál. Már a szomszédok sem szívesen beszélnek vele, mert előbb-utóbb őket is kárpálja.
4. Népies: Sokat fecseg, haszontalanul beszél, locsog.
A kislány egyre csak kárpál. – Már annyit kárpálsz, hogy kihűl a hasad – szól rá a nagyanyja nevetve.
Eredet [kárpál < karapol, kerepel (kelepel)]
