Kántor szó jelentése
kántor (főnév I.)
Vallási: Egyházi énekes; templomban orgonáló, istentiszteleten és temetésen rendszerint foglalkozásszerűen éneklő, illetve az éneket vezető személy.
A kántornak nem kell papnak lennie. Kántorokat egyházi iskolákban is képeznek.
Eredet: A szó eredete elérhető az előfizetéses rendszerben.