Kántor szó jelentése
kántor (főnév I.)
Vallási: Egyházi énekes; templomban orgonáló, istentiszteleten és temetésen rendszerint foglalkozásszerűen éneklő, illetve az éneket vezető személy.
A kántornak nem kell papnak lennie. Kántorokat egyházi iskolákban is képeznek.
Eredet [kántor < ómagyar: kántor < latin: cantor (énekes, zenész) < cano (énekel, kántál)]
kántor, kántorböjt (főnév II.)
Vallási: Három napos böjt; a katolikus egyházban az év négy szakában előforduló három napon (szerdán, pénteken, szombaton) át tartó böjti idő.
A kántor nagyböjt első hetében és pünkösd hetében van, illetve a szeptember 14-ét és a decemberi Luca napját követő szerdától van. A népszokásokban a kántorböjt kiterjedt az egész évre, ezért ezek a napok általában hús nélküli étkezésű napok voltak.
Eredet [kántor < ómagyar: kántor < latin: quatember < quatuor tempora (az évi négy böjti időszak egyike) < quatuor (négy) + tempus (idő)]
