Kábító szó jelentése
kábító (melléknév)
1. Öntudatot tompító (anyag, vegyszer, hatás), amely az érzékszervekre hatva egy személy érzékelését, tudatosságát tompítja, szédülésre emlékeztető zavart, érzékelési-, emlékezési homályt okoz neki, kisebb-nagyobb mértékben eszét, értelmét tompítja.
A nagy mennyiségű alkohol erősen kábító ital. A szobában terjengő erős kábító virágillat hat a belépőre. A nyugtató kábító hatással van a betegre. A fájdalomcsillapítónak is van kábító hatása.
2. Tompultságot okozó (esemény, élmény, érzés, lelkiállapot), amely váratlanságával, meglepetést okozó hatásával megdöbbent, lehengerel egy személyt.
A lány kábító szépségének nem tud ellenállni a fiatalember. A szívében ébredt kábító érzésről azt gondolja, hogy ez a szerelem.
3. Átvitt értelemben: Hamis beszéddel hitegető (kijelentés, megnyilvánulás, tett), amely egy személy világos látását, józan megítélését szemfényvesztéssel tompítja.
A kábító "azonnal sok pénz kereshetsz" üzlet sok embernek csábító. Az ügyfélnek az lett az érzése, hogy a másik kábító rózsaszín ígéreteinek már engednie kell.
Eredet [kábító < kábít + -ó (melléknévképző)]
