Kuncog szó jelentése
kuncog (ige)
1. Magában nevetgél; csukott szájjal, lehetőleg feltűnés nélkül, befelé nevet általában káröröm, csiklandós jóérzés, pajkos ingerkedés alkalmával.
A lányok kuncognak, ha egy jóképű fiú elmegy előttük. Az egész osztály csak magában kuncog, mert nem mer hangosan nevetni a tanár fura elszólásán.
2. Tájszó: Nyafogva panaszkodik, főleg gyermek, (kis) állat; kényeskedve siránkozik.
A fáradt kisgyerek az anyjának kuncog az utcán. A macska a zárt ajtó előtt kuncog, mert be akar jönni a házba.
3. Tájszó: Nyűgösködve kér, sírva, panaszosan könyörög, kunyerál.
A kisgyerek az anyjának kuncog, hogy vegyen neki csokit a boltban. A kislány addig kuncog a bátyjának, míg oda nem adja neki a játékot.
Eredet [kuncog < újmagyar: kuncog (kényeskedik, nyafog) < ómagyar: kuncog, kuncorál (kunyerál, könyörög) < ősmagyar: kuncsog (könyörög, kérlel) < dravida: kensu, kensi (kér)]
