Kuckó szó jelentése
kuckó (főnév)
1. Védett hely, amely személyes pihenő vagy búvóhelyként szolgál.
A gyerekek szeretnek kuckót építeni. A kuckót kis házként használják játék közben. A turista hálózsákból, takarókból kényelmes kuckót készít magának éjszakára.
2. Népies: Parasztházban szűk hely a kemence és a fal között, általában a gyerekek és öregek tartózkodási vagy alvó helye.
A házban a legjobb hely télen a jó meleg kuckó. Az öregember éjszakára behúzódik a kuckóba.
3. Tájszó: Házban levő zug, kisebb félreeső, védett hely.
A gyerek talált magának egy kuckót a padlásfeljáró alatt. Az anyja kiáltozva keresi, míg ő a kuckóban alszik.
4. Átvitt értelemben: A külvilágtól elzárkózás, visszavonulás a közösség ügyeitől; az otthon, az otthon ülés, otthon maradás.
Az idősebbek nehezen mozdulnak ki a megszokott, biztonságot adó kuckójukból. Az ember az gondolja, hogy kuckója biztonságában átvészelheti a nehéz időket.
Eredet [kuckó < ómagyar: kuszkó, guckó (kuckó) < ősmagyar: kucik (kuckó, szöglet) < dravida: kódi (hajlat, sarok) < kódu (hajlik)]
