Korhely szó jelentése
korhely (melléknév)
1. Iszákos (ember), aki gyakran vesz részt éjszakába nyúló mulatozásban, kocsmázásban.
A korhely férj gyakran van együtt a korhely cimboráival. Amikor a korhely alak még a későbbi feleségének udvarolt, másnak mutatta magát.
2. Iszákos emberre jellemző (élet- és gondolkodásmód, megnyilvánulás, viselkedés), amiből látszik, hogy ő ilyen (1).
A korhely életmód sokba kerül. A korhely magatartásba beletartozik az ingerlékenység és kötözködés.
3. Tájszó: Dologkerülő (ember), aki nem végez értékes munkát, illetve nem lehet rá munkában számítani; lusta, naplopó, semmirekellő (alak).
A korhely csavargó ügyeskedésből szerez pénzt magának. A korhely legény szülei szomorúságára egész nap a fa alatt hűsöl.
4. Tájszó: Dologkerülő emberre jellemző (élet- és gondolkodásmód, megnyilvánulás, viselkedés), amiből látszik, hogy ő ilyen (2).
A korhely életmód másokon való élősködést jelent. A korhely lustálkodás egyben céltalanságot is jelenet.
Eredet [korhely < középmagyar: korhely (lusta) < kóros + korhad + heny(e) + hely játékos összevonása]
