Kordon szó jelentése
kordon (főnév)
1. Szabad mozgást korlátozó eszköz; egy kifeszített kötél, szilárd (mozgatható részekből) álló korlát, vagy egymás mellett álló rendőrök, katonák sorfala a forgalom elzárása vagy egy tömeg adott zárt helyekre özönlésének megakadályozására, illetve bizonyos helyen tartására.
A kordon csak szűk utat enged a tüntetőknek a távozásra. A kordon elzárja a minisztérium épületét.
2. Régies: Őrségek felállított sora; háborúval fenyegető vagy háborús időben egymástól távolabb álló, de egymással összeköttetésben levő kisebb őrségek sora egy terület szélén, hogy azt a területet az ellenséges meglepetésszerű támadásától megvédjenek.
A katonaság kordont állít fel országhatár veszélyeztetett részén. A kordonon nem lehet észrevétlenül átjutni.
3. Régies: Felállított őrség járvány idején. Fertőző betegség terjedésének megakadályozására felállított vesztegzár fenntartására kirendelt hatósági (fegyveres) személyzet, sok esetben katonaság.
A fertőzött területet kettős kordon veszi körbe. A kordonon csak egy helyen lehet igazoltatás és fertőtlenítés mellett átkelni.
Eredet [kordon < angol: cordon (sorfal) < francia: cordon (szalag, zsinór) < latin: chorda (zsinór, húr) < görög: khorde (húr < bél)]
