Korc szó jelentése
korc (főnév)
1. Népies: Levarrott szegély; gatya, szoknya, kötény felső részén levő visszahajtott szél, bújtató, amelybe a ruhát derékban ráncokba szedő és derékhoz szorító madzagot, szalagot, kötőt fűzik.
A gazda meghúzta a gatyája korcát. Az asszony erősen meghúzza a köténye korcát, nehogy leessen róla a ruha.
2. Tájszó: Beszegett, bekötött szél nád- vagy szalmatető tetején, gerincén.
A tetőfedő a korcon dolgozik. Az erős korc összefogja a nádkötegeket.
3. Régies: Heveder, amely általában elég széles, szíj vagy kenderből font kötél. A korc teherhordásra, rakomány rögzítésére, egy eszköz működtetésére használatos.
Leszakadt az ablakredőny korca. A szállítómunkás a vállára vette a korcot, hogy fel tudja emelni a szekrényt.
Eredet [korc < francia: corset (ruhaderék < fűző) < corsé (testes) < latin: corpus (test)]
