Kopács szó jelentése
kopács (főnév)
1. Növénytan: Termés része; a toktermés érésekor általában hosszanti irányban szétnyíló rész.
A tyúkhúr érett kopácsa hosszában hasad. A kopácsból kipattanó magok a talajban évekig csírázóképesek maradnak, ha nem kedvez az időjárás a kikelésüknek.
2. Népies: Kemény héj; dió, gesztenye, mogyoró, esetleg más hasonló gyümölcs külső héja, amely az érett gyümölcs magjától általában könnyen elválik.
Nem minden érett diónak a kopácsát könnyű feltörni. A nagymama köténye tele lett a megtört mogyoró kopácsával.
3. Régies, elavult: Fiatal erdő; sarjadzó, cserjés bozót.
A csapat behúzódik a kopácsba. A kopácsból jól kilátni a közeli rétre.
4. Régies, elavult: Nagyobb véső; kalapáccsal üthető vésésre használható nagyobb kéziszerszám.
Az ács egy kopáccsal vési ki a gerenda csapját. A villanyszerelő kopáccsal készít mélyedést a falba a konnektornak.
Eredet [kopács < kop(ik) + -ács (főnévképző)]
