Kopp szó jelentése
kopp (mondatszó)
1. Kisebb, kemény tárgy leesésének hangja, főleg élőszóbeli előadás, elbeszélés élénkítésére használják.
Egyszer csak kopp, leesik a tintatartó, és szétfolyik a tinta. A kézből kicsavart kés kopp, a padlóra esik.
2. Apró, kopogó lépések hangja, általában kettőzve vagy többször ismételve a szót.
A lány cipőjének hangja kopp, kopp hangzik a léptei nyomán. A gyerek cipőjének apró léptei kopp, kopp, közelednek a folyosó kövezetén.
3. Egy kemény felülethez verődő csapadék hangja, amit főleg odaverődő esőcseppek, jégszemcsék keltenek, általában kettőzve vagy többször ismételve a szót.
Az eső kopp, kopp az ablaknak verődik. Az autóban ülők a fejük felett hallják, ahogy kopp, kopp elered az eső.
4. Átvitt értelemben: A szív dobbanása, hirtelen (nagyobb erejű) összehúzódása.
Az ember a mellkasában érzi, hogy kopp, megdobban a szíve. Az asszony szíve kopp, mire ő ijedten kapott a melléhez.
Eredet [kopp < kopp (a "kopog a szeme az éhségtől" kifejezésből) < kopog]
