Kontúr szó jelentése
kontúr (főnév)
1. Körvonal; egy meghatározott helyről nézett tárgy, test látható pontjait összekötő vonal, illetve vonalak, amelyek az adott környezetből kiemelik a látványt.
Ködben elmosódnak a kontúrok. Az éjszaka beálltával egyre kevésbé kivehetők a kontúrok.
2. Festészet: Határoló vonal, amely az ábrázolás egyes részeit (például ember, fa, tárgyak) a közvetlen környezettől elválasztja, abból kiemeli.
A festő megerősíti a lényeges részek kontúrjait. Az éles kontúr miatt a főalak már messziről jól észrevehető.
Eredet [kontúr < francia: contour (körvonal, kerület) < latin: contornare (körbejár) < con- (mellett) + torno (forog)]
Lezárva 7K: 2012. július 29., 11:51
