Kontó szó jelentése
kontó (főnév)
1. Régies, pénzügy: Folyószámla; egy ügyfélnek nyújtott pénzügyi szolgáltatás egy pénzintézetben vagy bankban az ügyfél pénzének megőrzésére, üzleti nyilvántartására és a pénzmozgások folyamatos kezelésére, nyomon követésére.
A szerződésbe beírták a kontó számát, hogy a teljesítéskor esedékes összeget hová kell utalni. Az ügyfél minden hónapban kap egy kimutatást a kontójáról. Az ügyfél a bankban tudott átutalni a kontójáról egy másik kontóra pénzt.
2. Régies, pénzügy: Nyújtott hitel; egy pénzügyi nyilvántartásba, könyvbe feljegyzett adósság, tartozás.
A bolt vásárlóinak nagy része egész hónapban kontóra vásárol, és fizetésnapkor egyenlíti ki a tartozást. Ahhoz, hogy egy vevőnek kontót nyisson a boltos, meg kell bíznia benne.
3. Régies, pénzügy: Kiállított számla; egy vásárlás, elszámolás alkalmával kiállított elismervény a vásárolt árucikkről, teljesített szolgáltatásról, illetve az érte fizetett pénzösszegről, feltüntetve még az adásvétel további részleteit is (például a vásárló és eladó nevét, címét, a forgalmi adó mértékét).
A vásárláskor kiállított kontót a könyvelő lekönyvelheti. A kontó egyben a garanciához szükséges bizonylat is.
Eredet: A szó eredete elérhető az előfizetéses rendszerben.
