Kontár szó jelentése
kontár (melléknév)
1. Nem hozzáértő (személy), akiből hiányzik a hozzáértés, aki nem tudja a feladatát szakszerűen elvégezni, egy hatáskörébe tartozó ügyet, feladatot megfelelően elintézni.
A kontár szerelő munkája után a hiba fennmarad, vagy még súlyosabb lesz. A kontár iparosnak rossz a híre.
2. Nem hozzáértő személyre jellemző (eredmény, hozzáállás, munka), amely egy kudarcba fulladt tevékenység eredménye, erre jellemző, ezzel kapcsolatos (dolog).
A kontár munka rossz hírét terjeszti annak, aki elvégezte. A kontár hanyagság meglátszik a szerelőn már munka közben.
3. Nem szakképzett (személy), aki nem szerzett szakképzettséget, aki a mesterségéhez előírt hivatalos kívánalmaknak nem felel meg, vagy nem tagja a szakmai szervezetnek.
A kontár iparos általában számlát se ad. A kontár szerelő jórészt a szerencsében bízik, amikor nekilát egy feladatnak.
Eredet [kontár < ómagyar: kontár (hiányos, rossz munkát végző) < ősmagyar: konta (hiányos, csonka) < dravida: kunru, kundu (hiányzik < fogy, csökken)]
