Konty szó jelentése
konty (főnév)
1. Feltűzött haj; befont vagy összecsavart, a fej hátulján vagy a fejtetőn csomóban feltűzött haj.
Régen a férfiak is viseltek kontyot. A konty manapság a hosszú hajú asszonyok kedvelt viselete. A kontyba összefogott haj nem száll szerteszét, és nem zavar a munkában.
2. Búbosan felálló tollcsomó némelyik madár fején; bóbita.
A páva kontya élénk színben díszlik. A madárfajokra jellemző a konty, ami ismertető jel is egyben.
3. Építészet: Tetőrész; az épületen levő nyeregtetőnek az épület elején vagy végén levő, háromszög alakú ferde része.
A ház utca felőli kontyán van egy kis tetőablak. A konty alatt van egy nyílás, hogy a padlást átjárja a levegő.
4. Népies: Kunyhó tetőcsúcsa; főleg pásztorkunyhó tetejének kúp alakban összefogott csúcsa.
A kontyra rászáll egy madár. Az elhagyott kunyhó kontyát megtépázza a szél.
Eredet [konty < ómagyar: konty < ősmagyar: konty (konty, bóbita) < dravida: kondei (konty < bóbita)]
