Kontinens szó jelentése
kontinens (főnév)
1. Földrajzi egység, amely a Föld szárazföldjei közül egy nagy, összefüggő, többnyire óceánnal határolt területet jelöl.
A kontinensek egyik gyakori felosztása: Ázsia, Afrika, Észak-Amerika, Dél-Amerika, Déli-sarkvidék (Antarktisz), Európa és Ausztrália. A kontinensek ma is mozognak a földkéreg lassú mozgása miatt: Ausztrália Ázsiához közelít, Afrika pedig Európához, míg Észak- és Dél-Amerika távolodik Európától és Afrikától.
2. Az európai szárazföld Angliához, illetve a Brit-szigetekhez viszonyítva.
Anglia mindig megpróbált távol maradni a kontinens ügyeitől. A britek az eurót a kontinens pénzének tekintik, nem is gondolkoznak az önálló nemzeti valuta feladásán.
3. Nagy, összefüggő szárazföld.
A kontinens éghajlata több éghajlati területre osztható. A kontinens meghódítása a 20. század elejére befejeződött.
Eredet [kontinens < latin: terra continens (egybefüggő föld) < contineo (összefügg, folytatódik) < con- (össze) + teneo (tartozik, tart)]
