Konszonáns szó jelentése
konszonáns (melléknév)
Zene: Kellemesen összecsengő, összehangzó (hangzás, hangzat).
A zongorán lenyomott billentyűk konszonáns hangzása kellemes. Minden hangszeren le lehet játszani egy konszonáns dallamot.
Eredet [konszonáns < latin: consonans (összhangzó, együtt hangzó) < con- (együtt) + sono (hangzik, szól) < szanszkrit: svana (hang)]
konszonáns (főnév)
Nyelvtan: Mássalhangzó; egy beszédhang, amelyet önmagában (magánhangzó nélkül) nem, vagy csak nehezen tudunk kimondani, és a tüdőből kiáramló levegő a szájüregben akadályba ütközik, mielőtt távozna.
Egy konszonáns önmagában nem alkot szótagot. Egy konszonáns kiejtését egy magánhangzó is segíti beszéd közben.
Lezárva 7K: 2012. július 28., 12:11
