Konstábler szó jelentése
konstábler (főnév)
1. rendőr
Eredet [konstábler < német: Konstabler (rendőr < tiszthelyettes, őrmester) < francia: conestable (jószágigazgató) < latin: comes stabuli (istállómester) < comes (hivatalnok < segéd, kísérő) < comeo („együtt menő”) < eo (megy) + stabulum (istálló, „megállóhely”) < sto (áll)]