Konfrontálás szó jelentése
konfrontálás (főnév)
1. Makacs ellenszegülés rendszerint hosszabb időn át egy másik személy akaratával, szándékával szemben.
A kisgyerek konfrontálása erősödik, amikor hisztizik az anyjának. A kamasz néha úgy érzi, hogy az egész világgal szemben konfrontálásban van.
2. Nyílt szembenállás két vagy több fél között, amely akár erőszakossá is válhat.
A két ország konfrontálása elkerülhetetlennek látszik. A vitatkozás egyre élesebb konfrontálássá vált.
3. Bátor és merész szembenézés egy személlyel, helyzettel, körülménnyel megrettenés nélkül.
A sikeres ember konfrontálása a felmerülő akadályokkal elkerülhetetlen, mert le kell győznie őket. A főnök, aki nem képes a konfrontálásra a beosztottaival, az képtelen lesz kiadni olyan utasítást, amit végrehajtanak.
4. Egymással összehasonlítás két vagy több tárgy, dolog kötött a hasonlóság, az egymás közti viszony vizsgálatáért; összevetés.
A könyvelő a számlák és a banki kivonatok konfrontálását végzi. A fordítás és az eredeti szöveg konfrontálása nem mutat eltérést.
5. Régies: Két személy összehozása azzal a céllal, hogy az egyikkel megismételtessék egy korábbi állítását, amely a másik személlyel kapcsolatos; szembesítés.
A nyomozó a gyanúsított és a tanú konfrontálását rendeli el. A bíróság a felek konfrontálása után ítélkezik az ügyben.
Eredet [konfrontálás < konfrontál + -ás (főnévképző)]
