Kondér szó jelentése
kondér (főnév)
1. Nagyméretű üst; vasból vagy rézből készült öblös, nyitott vagy fedővel zárható nagyméretű edény.
A kondérban halászlé rotyog. A katonai táborban kondérokban főzik az ételt a seregnek.
2. Fém főzőedény, amely körülbelül a szélessége felénél magasabb, henger alakú edény; többnyire két füle van és külön fedővel fedhető; fazék.
A tűzhelyen levő kondérban paprikás krumpli fő. Az asszony a kondérból szed a családnak ebédet.
3. Tájszó: Zárható ivóedény, kidomborodó hassal; kulacs.
A túrázónál van egy tele kondér, amiből menet közben is ihat. Az üres kondért megtöltik friss forrásvízzel.
Eredet [kondér < ómagyar: kondér < ősmagyar: gönde (hasas, gömbölyded) < dravida: gundu (kerek, gömbölyded)]
