Komponál szó jelentése
komponál (ige)
1. Zenét szerez; kitalált dallamot hangjegyek és más zenei jelek segítségével lejegyez.
A zeneszerző gyönyörű szimfóniát komponált. Az ismert vers szövegéhez egy dalt komponál a zeneszerző.
2. Művet alkot; egy költői alkotást, írásművet egységesen és arányosan megszerkeszt úgy, hogy minden részlete harmonikusan a helyén legyen.
A költő egy ódát komponál. Az író egy regényt komponál a népmesei történetből.
3. Művészet: Szépen elrendez; egy képzőművészeti alkotáson (képen, szobor szerkezetében) vagy egy előadott alakításban (például táncban, filmjelenetben) a szereplőket, alakokat, illetve a tömegeket úgy rendezi el, hogy azzal esztétikai hatást keltsen.
Az építész szép díszítést komponált az épület homlokzatára. A festőművész egységessé komponált képei harmonikus hatást keltenek.
4. Elképzel, kigondol; elgondol egy személyt, tárgyat vagy dolgot, képet alkot róla az elméjében. Saját magának kigondolja, milyen az a személy, tárgy, dolog, hogy néz ki, mit kezd vele, részletes gondolatokat alkot róla.
Az író először magában komponálja meg az alakjait. A festő az elméjében komponált képet festi vászonra.
Eredet [komponál < latin: componare (összerak) < com- (össze) + pono (tesz)]
