Kolónia szó jelentése
kolónia (főnév)
1. Távol élő csoport; egy távoli területen, országban vagy távoli földrészen letelepedett azonos nemzetiségű személyek többé-kevésbé zárt csoportja.
Az idegen ország gyarmatosítása egy kolónia alapításával kezdődött. A tengerparton a hódítók több kolóniát is alapítottak. A nagyváros egyik kerületében egy kínai kolónia alakult ki. A világváros olasz kolóniájának kitűnő éttermei vannak.
2. Történelmi: Leigázott terület, gyarmat. Egy távoli ország, amelyet fegyveres erővel megszálltak, és a leigázó ország államigazgatása alá vontak. A hódító hatalom a meghódított országot olcsó nyersanyag- és munkaerőforrásként, iparának felvevőpiacaként, és nagy hasznot hajtó tőkebefektetési területként használja.
A kolónia nem önálló állam. A kolónia őslakossága nem számít egyenjogú polgárnak a megszálló ország polgáraihoz viszonyítva. A kolónia természeti kincseivel sajátjaként bánik a hódító állam.
3. Átvitt értelemben: Lakótelep, amit egy gyár, nagyüzem épít, és tart fenn a saját munkásai, alkalmazottai részére állandó lakóhelyként.
Az iparvidéken több kolónia is található gyárak szerint. A vasgyár melletti kolóniákból egy nagyváros épült ki idővel.
4. Biológia: Baktériumok telepe, tenyészete egy őket tápláló közegben, táptalajban.
Egy ember egészséges emésztőrendszerében sokféle hasznos baktérium kolóniája él. A laboratóriumban minden vizsgált baktériumtörzsnek megvan a saját kolóniája.
Eredet [kolónia < latin: colonia (gyarmat, távoli település) < colonus (gyarmatos, földműves) < colo (földet művel)]
