Koksz szó jelentése
koksz (főnév)
1. Kémia, kohászat: Tüzelőanyag, amely a kőszén légmentes hevítése után marad vissza: kemény, lyukacsos, füst és korom nélkül ég, fűtőértéke nagy.
A koksz legnagyobb mennyiségét a fémek olvasztásához nagyolvasztókban használják. A koksz felhasználása a 18. században terjedt el először Angliában.
2. Átvitt értelemben: Drog; az érzékszerveket és a tudatot tompító készítmény, amely rövid kellemes érzést, majd tartós károsodásokat okoz. A kokain másik neve. További adatokat lásd: kokain.
A koksz az egyik legerősebb függőséget okozó drog, mivel azokat az agyban található idegeket ingerli, amik eufóriát (alaptalan, természetellenesen felfokozott jókedvet) váltanak ki. A kokszot gyakran keverik nyugtatókkal vagy más, függőséget okozó anyagokkal, így a kettős függőség miatt különösen veszélyes.
Eredet [koksz < német: Koks (koksz) < angol: coke (koksz) < colke (faszén)]