Kobalt szó jelentése
kobalt (főnév)
1. Kémia, vegyipar: Ezüstfehér fém; kemény, törékeny, mágneses elem, amit főleg ötvözőanyagként és kék festékekben használnak (vegyjele: Co).
A kobalt vegyületeit általában tintákhoz, festékekhez és lakkokhoz használják fel. Az emlősöknek szükségük van kis mennyiségű kobaltra, mivel a kobalt a B12-vitamin alapja.
2. Kémia, vegyipar: Kék festék, amit ennek (1) a fémnek a vegyületeiből készítenek.
A csövet kobalttal vonják be. A kobalt jól megvédi a bevont felületet a külső hatásoktól.
3. Ásványtan: Bányászott érc, amelyben ez (1) az elem kinyerhető formában előfordul.
Az országban kobaltot is bányásznak. A kobalt gyakran fordul elő nikkellel együtt.
Eredet [kobalt < német: Kobalt (kobalt) < germán: Kobold (kobold, manó) < kobe (kunyhó) + holt (manó)]
Megjegyzés: A „kobold” elnevezés oka, hogy a bányászoknak rosszullétet okozott az érc erek mellett előforduló arzén és kén, és azt hitték, egy gonoszkodó kobold elvarázsolta őket.
Lezárva 7K: 2012. július 15., 10:38
