Kiér szó jelentése
kiér (ige)
1. Egy külső helyre jut, messzebbre, más helyzetbe kerül. Egy távoli pontot megközelít.
A vonat reggelre kiér a hegyek közül. A műszeren a mutató kiér a kritikus tartományba. A kirándulók kiértek a hegy lábához, amikor esni kezdett.
2. Egy távolabbi tárgyat megérint, megszerez magának; kapcsolatba kerül egy kinti személlyel, dologgal.
A kisgyerek addig nyújtózik, amíg kiér a polcon lévő könyvig. A hosszú bottal kiértem a fa tetején lévő dióig is.
3. Egy határvonalig terjed; olyan nagy méretű, mértékű, hogy határos, összemérhető egy másik területtel, résszel.
A kert kiér a patakig. A sétány kiér egészen a park végéig. Ez a kötél kiér egész az utcáig.
4. Időben megérkezik; kint levő helyre idejében odaér.
A család időben kiért a vonathoz. Nem késtünk, kiértünk a megnyitó beszédre.
Eredet [kiér < ki- (igekötő) + ér (ige I.)]
