Kiábrándító szó jelentése
kiábrándító (melléknév)
1. Bizalmat lerontó (tett, változás), amely azt okozza, hogy ne higgyen többé benne; egy személyre, ügyre, célra, dologra vonatkozó ábrándjait, illúzióit végképp eloszlató (viselkedés).
Az ember akkor kezd felnőni, amikor a kiábrándító csalódások eltávolítják a gyermekkor mesevilágától. A céljaidból kiábrándító kudarcok nagyon keserű emberré tesznek.
2. Csalódást okozó (személy), aki miatt a másik szerelme szertefoszlik, és már nem szereti annyira.
A lányt kiábrándító szoknyavadász csak üres szavakkal hitegette őt. A fiút kiábrándító lány nem volt hű hozzá.
3. Elhidegülést okozó (esemény, tett), amely egy személy értékességébe, becsületességébe, jóságába vetett hitet, bizalmat megszünteti.
Az ember a kiábrándító csalódások miatt eltávolodik a barátaitól. A bulizós haverok kiábrándító viselkedése miatt a kamaszfiú nem megy velük többé.
Eredet [kiábrándító < ki- (igekötő) + ábránd + -ít (igeképző) + -ó (melléknévképző)]
