Kiváltság szó jelentése
kiváltság (főnév)
1. Előnyös helyzet, előjog, amely egy személy vagy közösség számára több jogot biztosít, mint a társadalom többi részének.
A nemesi kiváltságokba beletartozott az adómentesség. A középkorikiváltságokat eltörölték a polgári forradalmak.
2. Megadott kedvezmény, engedély, amely különleges lehetőséggel, jogkörrel ruház fel egy személyt vagy közösséget.
A királyi városok kiváltsága volt a vásárok tartásának, adók szedésének a joga. A kiváltságokról a király pecsétes oklevelet ad ki.
3. Átvitt értelemben: Kedvező elbírálás; más hasonló érintettek közüli kiemelés bizonyos szempont miatt.
Az egyenletesen jó tanulónak jár az a kiváltság, hogy egy gyengébb feleletre jobb jegyet kaphat, mint egy kevésbé szorgalmas társa. A zsűritagoknál kiváltság a csinos külső a tehetségkutató versenyen.
4. Átvitt értelemben: Különleges képesség, amely sajátos, megkülönböztető helyzetet teremt egy személy, élőlény vagy dolog számára.
Azt gondoljuk, hogy a gondolkodás csak az ember kiváltsága. A gyors úszás a cápák kiváltsága.
Eredet [kiváltság < kivált (melléknév) + -ság (főnévképző)]
