Kitűnő szó jelentése
kitűnő (melléknév)
1. Kiválóan tanuló (gyerek), aki az iskolában minden tárgyból 5-öst kapott. Csupa jeles osztályzatból álló, legjobbként értékelt (tudás, eredmény).
Mindig kitűnő tanuló voltam az iskolában. A szülők nagyon örültek a kitűnő bizonyítványnak.
2. Feltűnően jó; szellemi, erkölcsi szempontból a többieknél különb. Az ügyességével, kiválóságával mások közül kiemelkedő (személy, dolog). Híres, és sok ember által tisztelt; kiváló (személy).
Igazán kitűnő színész lett a fiatalemberből. Az értékesítőnek kitűnő érzéke volt az emberek kiismeréséhez.
3. Mások közül kimagasló; az alakja vagy egyéb sajátossága miatt feltűnő, a többiek között messziről látszó (személy, dolog).
A többiek közül kitűnő házat nemrég építették. A tömegből kitűnő nő piros ruhát visel.
Eredet: A szó eredete elérhető az előfizetéses rendszerben.
