Kiront szó jelentése
kiront (ige)
1. Futva elmegy. Sebes léptekkel, az útjában álló dolgokat ellökve, gyorsan elszalad.
A tetten ért tolvaj kirontott a szobából. Rögtön kirontott az udvarról kiengedett kutya.
2. Ostromlott várból kitör egy csoport harcos. Váratlanul a kívül álló ellenség ellen támad.
A lovasok egy csapata kiront a várból és a törökökre támad. A körbefogott király úgy menekült meg, hogy a testőreivel kirontott az ellenség gyűrűjéből.
3. Régies: Akadályt áttör. Határoló falat, oldalt belülről átszakít és kijut.
A folyam kirontotta a gátat és szétterült a mezőkön. A fogoly kirontotta a cellája falát.
Eredet [kiront < ki- (igekötő) + ront]
