Kilábal szó jelentése
kilábal (ige)
1. Átvitt értelemben: Nehézségen túljut; bajból, betegségből kiszabadulva új erőre kap.
A sérült lassanként kilábal a lábtörésből. A vállalat kemény munkával kilábalt a pénzügyi gondokból.
2. Népies: Lassan lépegetve kijön; a süppedő lábait magasra húzogatva halad kifelé a sekély vízből, sárból.
Az állatok kilábalnak a sárból. A halászok kilábalnak a partra, amikor kihúzzák a hálót.
Eredet [kilábal < ki- (igekötő) + láb + -al (igeképző)]