Kikel szó jelentése

kikel (ige)

1. Föláll egy helyről; ágyból, ülőhelyről felemelkedik és arrébb lép.

A fiú reggel kikelt az ágyból. Fürdőzés után a nő kikel a kádból.

2. Világra jön. Állat kifejlődött ivadéka kibújik a tojásból, petéből.

Tegnap kikeltek a kiscsirkék. A tó vizében kikelnek a petékből a kis halak.

3. Növény kihajt a földből; vetemény, mag az első leveleit kidugja a talaj alól.

Nagyon hamar kikel a zöldborsó. A leégett réten tavasszal kikelt a fű.

4. Átvitt értelemben: Hirtelen dühössé válik; szokatlanul indulatos szavakkal fejezi ki a tiltakozását, haragját.

A tanárnő kikelt magából, amikor az osztály felmérgesítette. Az ügyintéző kikelt a szokott nyugalmából, amikor az ügyfél rákiabált.

Eredet [kikel < ki- (igekötő) + kel (ige I.)]