Kihall szó jelentése

kihall (ige)

1. Kívül is érzékel; benti helyről érkező hangot távolabb is felfog.

Halkabban, mert anyám mindent kihall a konyhába. A zenét kihallottuk egész az utcáig.

2. Önálló hangot érzékel; egy hangot külön felismer más hangok között.

A zenész kihallja a hárfa hangját a zenekar hangzásából. A jó muzsikus kihallja a figyelt hangszert a többi közül.

3. Beszéd közben érzékel; egy beszéd hallgatása közben más kimondatlan gondolatot is felfog.

A nő beszédéből némi csalódottságot is kihallottam. A figyelmes feleség mást is kihall a férje válaszai közben.

Eredet [kihall < ki- (igekötő) + hall (ige)]