Kihall szó jelentése
kihall (ige)
1. Kívül is érzékel; benti helyről érkező hangot távolabb is felfog.
Halkabban, mert anyám mindent kihall a konyhába. A zenét kihallottuk egész az utcáig.
2. Önálló hangot érzékel; egy hangot külön felismer más hangok között.
A zenész kihallja a hárfa hangját a zenekar hangzásából. A jó muzsikus kihallja a figyelt hangszert a többi közül.
3. Beszéd közben érzékel; egy beszéd hallgatása közben más kimondatlan gondolatot is felfog.
A nő beszédéből némi csalódottságot is kihallottam. A figyelmes feleség mást is kihall a férje válaszai közben.
Eredet [kihall < ki- (igekötő) + hall (ige)]
