Kifúj szó jelentése
kifúj (ige)
1. Levegőt kienged; légnemű anyagot, gázt egy belső helyről egy külsőbe áramoltat.
A sportoló mélyen beszívja a levegőt, aztán kifújja! A gyár kéménye kifújja a füstöt. A pöfögő mozdony kifújja a gőzt.
2. Légáramlat kitisztít; légnemű anyag áramlása más anyagot, szilárd tárgyakat eltávolít, külső helyre sodor.
Amikor bedugul az orrom, alaposan kifújom. Az udvarról kifújta a szél a leveleket az utcára. A papírt kifújta a szél az ablakon.
3. Légáramlat kiszárít. Tartós szél emberi bőrt vagy más nedves anyagot szárazzá, érdessé, cserepessé tesz.
A szél kifújta a számat, azaz a szám széle száraz lett. A nyári meleg repedezettre kifújja a földeket.
4. Szleng: Lihegve megpihen; erős terhelés, nagy fáradság, futás után lelassít, megáll, amíg normális ütemre lelassul a légzése.
Álljunk meg, amíg a lovak kifújják magukat. A futó az edzés végén kifújja a fáradtságát.
5. Szleng: Teljesen elfogy, felhasználják. Annyira csökken a mennyisége, hogy végül semmi sem marad belőle.
Na, ez a láda is kifújt! Nemsokára kifúj a raktárból az összes anyag.
6. Szleng: Elromlik, működése leáll; bedöglik.
A meredek emelkedőn kifújt a motor. A számítógép egy év múlva kifújt és javítani sem lehetett.
7. Népies: Magából kiad, elmond. Káromló szavakat ejtve túljut az ingerültségén.
A morgós vénember egy idő után kifújta a mérgét. Sokáig tartott, mire a kocsis kifújta az összes káromkodást.
Eredet [kifúj < ki- (igekötő) + fúj (ige)]
