Kietlen szó jelentése
kietlen (melléknév)
1. Barátságtalan (táj, vidék), amely terméketlen vagy már nem termő talajú és mostoha éghajlati viszonyai miatt elhagyott vagy lakatlan, lehangolóan kopár, sivár.
A kietlen pusztán csak a szél süvít. A kietlen sziklák közt alig van élet.
2. Üres, rideg (helyiség), barátságtalan zárt tér.
Az elhagyatott ház kietlen szobáinak faláról omlik a vakolat. A kietlen cellában sínylődő fogoly egészsége megroppan.
3. Régies: Nyomorúságos (állapot, helyzet, körülmény, dolog), amely kellemetlen, barátságtalan hatású.
A jós kietlen látomását mondja el jövendölésében. Az ország kietlen körülményein összefogással is csak nehezen lehet segíteni, megosztottsággal pedig lehetetlen.
Eredet [kietlen < ki(es) + -etlen (melléknévképző)]
