Kibont szó jelentése
kibont (ige)
1. Kötést kiold; varrást, összefogatást meglazít, szétnyit. Becsomagolt, körbefogatott tárgyat, anyagot kinyitva szétterít.
Mindjárt kibontom a csomagot! A gyerek a cipőjén kibontja a fűzőt. Szállítás közben kibontották a doboz csomagolását.
2. Szálakat széthúz; fonadék, gubancos anyag összekuszált elemeit egymástól elválasztja.
Anya kibontja a lánya kócos haját. Este kibontottam a hajfonatot. Nagymama kibontja az összegubancolt fonalat.
3. Lezárt csomagolást kinyit. Rendezett vagy zárt egészet felnyit, szétvág.
A pincér kibontja az üveget, amikor a dugóját kihúzza. A lefekvéshez készülő nő este kibontja a bevetett ágyat. A szakács egy fűrésszel kibontja a kókuszdiót. Tisztításkor előbb kibontjuk a halat és eltávolítjuk a belsőségeket.
4. Átvitt értelemben: Rést tör, lyukat csinál egy felületen.
A vízvezeték javításakor a szerelő kibontja a falat. Csak úgy tudott bejönni a teherautó, hogy kibontottuk a kerítést.
5. Részletesen elmagyaráz; egy probléma lényeges elemeit alaposan kifejti.
A professzor jól érthetően kibontotta a fejlődés minden előfeltételét. A politikus nem tért ki a részletekre, a költségek kérdését viszont jól kibontotta.
Eredet [kibont < ki- (igekötő) + bont]
