Ki szó jelentése
(Ki-ki szócikkből átirányítva)ki, kicsoda (kérdő névmás, főnév)
1. Egy ismeretlen személy azonosságára kérdez rá; melyik személy; milyen azonosságú személy?
Ki hozta el tegnap a postát? Ugyan ki járt itt?
2. Rákérdez egy bizonyos személyre; az összes közül melyik személy?
A cégben ki készítette ezt a tervet? Ki hiányzott közülünk a szavazáskor?
3. Egy személy ismeretlen tulajdonságaira kérdez rá; milyen személy.
Tudod-e, ki ez a férfi, akit tegnap bemutattak nekem? Most már mondd el nekem, hogy ki is vagy valójában.
Eredet [ki < ómagyar: ki < ősmagyar: ki, khen (ki) < sumér: gin (kicsoda)]
Nyelvtani adatok
Kifejezések
Ki a fene/ördög – (vajon kicsoda?)
Ki fia/tehene, borja? – (kicsoda; kinek a rokona?)
Ki mindenki? – (együtt mely személyek?)
Ki más? – (az említetteken kívül még mely személyek?)
Kinek hívnak? – (mi a neved?)
Kit látnak szemeim?! – (micsoda meglepetés, hogy itt vagy!)
Ki tudja? – (nem vagyok biztos benne).
ki (névmás, melléknév)
1. Népies: Több közül melyik?
Ki lányok mentek férjhez? Ki rokon jön el a lagziba?
2. Népies: Vajon milyen; miféle?
Ki bolond az, aki ingyen dolgozik? Ki betyár merne bemerészkedni ebbe a sűrű erdőbe?
ki (mutató névmás, főnév)
1. Egy személy nevét helyettesíti; bizonyos személy; bármelyik személy.
Ki ezt szereti, ki azt. Ki tudja, ki nem tudja.
2. Rámutat egy személy azonosságára; amelyik személy; aki.
Ki korán kel, aranyat lel. Megjött az, ki korábban keresett téged. Ki mihez ért, azt csinálja. Ki mint vet, úgy arat.
3. Rámutat egy személy bizonyos jellemzőire; olyan személy, amelyik.
Nincs, ki megvigasztalná a lányt. Segítsen, ha van itt, ki képes!
4. Népies: Amely dolog; az említett tárgy, dolog.
A fal, ki délelőtt épült, délután leomlott. Most indulok az útra, ki évekig eltarthat.
Nyelvtani adatok
Kifejezések
Ki-ki – (minden egyes személy).
A házban ki-ki megtalálja a saját feladatát. Ki-ki a saját párjával gyakoroljon.
Ki …, ki … – (az egyik személy …, a másik személy …)
Ki se/sem – (senki nem).
Van/Nincs ki – (Van/Nincs olyan ember, amely).
ki- (igekötő)
Egy tér belsejétől távolodó cselekvést, mozgást jelez; bentről távozva.
Kivittem a kutyát sétálni. A kertet látom, ha kinézek az ablakon.
Eredet [ki- < ómagyar: ki < ősmagyar: ki, kiv, kih, küh (ki) < dravida: ko, kól (ki, kül-)]