Kereszténység szó jelentése
kereszténység, keresztyénség (főnév)
1. Vallás: Egyistenhívő vallás. Hívei abban hisznek, hogy a világot az öröktől fogva létező egyetlen isten teremtette, és egyszülött fia, Jézus Krisztus kereszthalálával és feltámadásával megváltotta bűneitől az emberiséget. Szent írásait a Biblia foglalja össze, amely két fő részből, az istennel kötött Ó- és Újszövetségből áll.
A kereszténységnek három fő irányzata a katolicizmus, az ortodox görög keleti vallás és a protestantizmus. A kereszténység egy az öt világvallás közül. A kereszténység magát az embert megszabadító egyedüli végső igazságnak tartja.
2. Vallás: A keresztény vallás fennállásának, létének ideje, időtartama.
A kereszténység előtt csak egyetlen egy istent hívő vallás volt: a zsidó vallás. A kereszténység első évszázadai üldöztetéssel teltek.
3. Vallás: A keresztény vallás erkölcsi tanításainak megfelelő gondolkodási mód, magatartás, életvitel.
A pap egész élete a kereszténység élő példája volt. A családban a kereszténység leginkább a nagyszülők gondolkodásában mutatkozott meg.
4. Vallás: Személy, csoport, nép keresztény volta, jellege.
A kereszténység nem sokat látszott a fiatal nemzedék életvitelén, hiszen még templomba se jártak, holott gyerekként hittant is tanultak. A törökök a Balkánon egy időre győzelmet arattak a kereszténység fölött.
5. Vallás: A keresztények összessége.
A pápa azt szeretné, hogy az egész kereszténység hallgasson a szavára. A kereszténység elterjedése a 15. századtól a 20. századig töretlenül növekedett.
Eredet [kereszténység < keresztény + -ség (főnévképző)]
