Magyar értelmező szótár, amelyben a pontos és könnyen érthető meghatározások része minden fogalom, jelentés, szóhasználati példamondat, a helyesírás és a szó eredete.

Kenyér szó jelentése

kenyér (főnév)

Bread.jpg

Gabonaalapú étel; gabonalisztből vízzel és sóval dagasztott, kovásszal vagy élesztővel kelesztett, különféle alakú és méretű, kemencében kisütött vagy forró felületen, kőlapon megsütött ennivaló.

A kenyér a Föld nagy részén az egyik legfontosabb emberi táplálék. A kenyér akkor igazán tápláló, ha teljes kiőrlésű lisztből készül.


Eredet [kenyér < ómagyar: kenyér < ősmagyar: könyér (kenyér, „puhult, sült”) < kön, könik (puhul, sül) < dravida: kannu, kani (sül)]
Megjegyzés: a szó eredete a kovászos, puha kenyérre utal, szemben a keleten ma is készített kovásztalan, kemény kenyerekkel.


További részletezés

1. Átvitt értelemben: Szilárd táplálék; az emberi élet fenntartásához szükséges eledel.

A mindennapi kenyér megválasztása fontos része az egészség fenntartásának. Minél kevesebb finomított élelmiszert tartalmaz a napi kenyerünk, annál jobb a tápértéke.


2. Átvitt értelemben: Anyagi javak, pénz, ami a megélhetéshez szükséges.

A családban ma már mindkét felnőtt kenyeret keres. A kenyér biztosítása régen csak a férfi feladata volt.


3. Átvitt értelemben: Pénzkereső foglalkozás; megélhetést biztosító állás, pénzkereseti lehetőség.

A mérnöknek biztos kenyere van a vállalatnál. A létszámleépítés miatt a munkás elveszti a kenyerét.


4. Átvitt értelemben, népies: Gabona, amelynek megőrölt magvából vízzel és sóval tésztát gyúrnak.

A gazda ősszel is vetett a földjébe kenyeret. A kenyér szépen szökik kalászba.


5. Vallási: Áldozati ostya vagy sült gabonaétel darabja a keresztény vallásokban, amelyet az áldozáskor, illetve az úrvacsora osztásakor a hívek közt szétosztanak. Krisztus testét jelképezi, illetve annak felel meg az adott keresztény vallás tanítása szerint.

A pap megáldja a kenyeret és bort. A kiosztott kenyérrel a hívek is részesülnek az áldozat szentségéből.


6. Átvitt értelemben, tájszó: Romlott méz a lépben, amely lisztszerű, kesernyés ízű.

A méhész kidobja a kenyeret a kaptárból. A méhész megkóstolja a most pergetett mézet, és megérzi benne a keserű kenyeret.


Nyelvtani adatok

Csak a Reklámmentes WikiSzótár.hu előfizetői számára használható funkció. Bejelentkezés >>>

Kifejezések

Áldott, mint a falat kenyér – (Régies: nagyon szelíd, jó természetű, jámbor ember).


A császár kenyerét eszi – (Régies: katonáskodik, katonai szolgálatot teljesít).


A kenyér púpja – (Tájszó: a sült gabonaételnek a gömbölyű vége).


A kenyér zsengéje – (Népies: a.) az új búzatermésből sütött gabonaétel; b.) a sült gabonaételnek kevésbé megsült része).


A maga kenyerén él – (független a szüleitől, saját maga gondoskodik a megélhetéséről).


A mindennapi kenyér – (a naponként szükséges élelmiszerek összessége).


A száműzetés keserű kenyerét eszi – (száműzetésben van).


Az ő kenyerén van / az ő kenyerét eszi – (Népies: ő tartja el a személyt, ő gondoskodik róla).


Beles kenyér – (Tájszó: olyan sült gabonaétel, amelynek kevés vagy vékony a héja).


Bundás kenyér – (tojásba mártott, és forró zsiradékban megsütött kenyérszelet).


Egy kenyéren van vele – (Népies: a.) azt eszi, amit a másik; b.) átvitt értelemben: szoros kapcsolatban van vele).


Hátán háza, kebelén kenyere – (Népies: nagyon szegény ember).


Kenyérből/kenyeret szeg – (egy karéjt levág, leszel a megsült gabonaételből).


Kenyere javát megette – (túl van élete derekán).


Kenyéren és vízen él – (a.) böjttel súlyosbított büntetését töltő rab, vagy vallási meggyőződésből önmegtartóztató életmódot folytató személy bizonyos ideig csupán kenyeret és vizet fogyaszt; b.) átvitt értelemben: szűkös anyagi viszonyok között él, nélkülöz).


Kenyér nélkül marad – (nincs munkája, megélhetése).


Kenyérre lehetne kenni – (nagyon jószívű és engedékeny, szelíd).


Kiveszi a szájából a kenyeret – (a megélhetésére tör).


Kovásztalan kenyér – (lisztből, sóból és vízből dagasztott és kisütött gabonaétel).


Kölcsönkenyér visszajár – (a bántást bántással szokás viszonozni).


Külön kenyérre megy – (Népies: külön háztartás vezetésébe kezd, elköltözik otthonról).


Lágy kenyér – (frissen sült gabonaétel).


Lesz még szőlő, lágy kenyér – (lesz még jobb sorsunk).


Megkeresi a kenyerét – (munkájával megszerzi az élete fenntartásához szükséges pénzt).


Nem kenyere – (a.) nem a szokása, nem a hétköznapi viselkedése szerint van; b.) nem a mestersége, foglalkozása).


Nincs kenyere – (állás- vagy munkanélküli).


Nem kenyere a kétszerkettő – (nehezen számol).


Olyan jó, mint egy falat kenyér – (nagyon jószívű és engedékeny, szelíd ember).


Pimpós kenyér – (Tájszó: olyan romlott sült gabonaétel, amelyben pókhálószerű zöld, szőrös, penészes szálak vannak).


Púpos kenyér – (jól megkelt, magas gabonaétel, illetve a sülés közben felrepedt, gyürkés gabonaétel).


Pirítós kenyér – (a.) parázson vagy a tűzhely lapján megpirított szelet sült gabonaétel; b.) zsírban vagy olajban ropogósra sütött gabonaétel).


Rakott kenyér – (olyan, rendszerint vajas sült gabonaétel szelet, amelyre szeletelt húst, halat, sajtot, tojást tettek: szendvics).


Sok kenyér kell ott – (Népies: nagy a család ott).


Szappanos kenyér – (belül részben nyersen maradt, nem teljesen átsült gabonaétel).


Tésztás kenyér – (keletlen, sületlen gabonaétel).


Úgy kell, mint egy falat kenyér – (nélkülözhetetlenül szükséges).


Új kenyér – (augusztusban az frissen aratott gabonából készült sült gabonaétel).


Lezárva 7K: 2012. április 6., 14:55





WikiSzótár.hu: az online magyar értelmező szótár (meghatározások, jelentések, példák, eredetek, szinonimák, szócikkek, fogalmak, szóhasználat, nyelvtan)