Kelés szó jelentése
kelés (főnév)
1. Fekvőhely elhagyása az éjjeli alvást vagy szunyókálást, pihenést követő ébredés után.
A férjem fáradt a korai kelés miatt. Feküdj le korán, mert hajnalban kelés!
2. Nagyobb pattanás; a szőrtüszők és faggyúmirigyek gennyes gyulladása miatti vöröses színű daganat a testen.
A kamaszfiú arca tele volt kelésekkel. A kelés egyik oka a nem megfelelő táplálkozás.
Eredet [kelés < kel (ige I.) + -és (főnévképző)]