Kelepel szó jelentése
kelepel (ige)
1. Gólya csőrével hangot ad; gólya csőrét gyorsan csattogtatva, sajátos, tompán pattogó hangot hallat.
A gólya kelepel a fészkében. A gyülekező gólyák elköltözésük előtt kelepelnek.
2. Csattogó hangot ad; egy fából készült szerkezet, kereplő, régi malom a forgó keréknek egy kiszögelléshez, tárgyhoz ütődése által folyamatosan csattogó, zakatoló hangot ad.
Működő vízimalom kelepel a bővizű patak mellett. Nagypénteken a faluban nem harangoznak, hanem kereplővel kelepelnek.
3. Átvitt értelemben: Erős hangot ad egy sorozatok leadására alkalmas lőfegyver folyamatos tüzelés közben; ismételten tompán csattogó hangot ad.
A sötétben hirtelen géppisztoly kelepel. A frontvonal mentén golyószóró kelepel.
4. Átvitt értelemben: Jár a szája; ember egyhangú folytonossággal gyorsan beszél; fecseg, locsog.
Az asszonyok kelepelnek a piac sarkában. – Az asszony egész nap kelepel, be nem áll a szája – mondja a férj a szomszédnak.
Eredet [kelepel < kelep (hangutánzó) + -el (igeképző)]
