Kegyelet szó jelentése
kegyelet (főnév)
1. Részvéttel áthatott tisztelet, amit egy elhunyt személy iránt éreznek a megbecsülés, hála és szeretet érzésével.
A szülők kegyelettel beszélnek az elhunyt dédszülőkről. Az temetésen megjelentek kegyelettel búcsúznak az elhunyttól.
2. Áhítatos tisztelet érzése, amely egy múltbeli vagy történelmi személy, tárgy, esemény iránt nyilvánul meg.
Az ország kegyelettel adózik az aradi vértanúk emléke előtt. A nemzeti ünnepeinket kegyelettel kell megünnepelnünk.
3. Régies: Gyöngéd vonzalom, amit áthat a másik személy vagy tárgy, dolog iránti tisztelet.
A férj kegyelettel szól párjához. Az unokák kegyelettel köszöntik nagyszüleiket a családi ünnepen.
Eredet [kegyelet < kegyel + -et (főnévképző)]
