Kecel szó jelentése
kecel (ige)
1. Tájszó: Kocog egy felületen; kopogtat, zörget egy ajtón, ablakon, tárgyon, hogy bebocsátást nyerjen vagy jelt adjon.
A vőlegény a poharán kecel, hogy rá figyeljenek, mert szólni akar a násznéphez. Az idegen a kapun kecel, mert be szeretne menni a házba.
2. Tájszó: Szaporán tipeg; gyors egymásutánban rakott lábakkal, apró léptekkel megy.
A kisgyerek az anyja felé kecel. A nyuszi az udvaron át kecel.
3. Tájszó: Kuporog, összehúzódva ül.
A kisfiú a sarokban kecel. Az öreg a kemence mellett kecel.
Eredet [kecel < kecél (négykézláb jár, bicegve jár) < kecel (kölyökkutya)]
Megjegyzés: A szó az éppen megszületett kiskutya botladozására utal.
kecel (főnév)
Régies, elavult: Kölyökkutya; éppen megszületett kiskutya.
A szuka védi a keceljeit. A kecelek jó étvággyal szopnak.
Eredet [kecel < kecel (kölyökkutya)]
