Kecel szó jelentése
kecel (ige)
1. Tájszó: Kocog egy felületen; kopogtat, zörget egy ajtón, ablakon, tárgyon, hogy bebocsátást nyerjen vagy jelt adjon.
A vőlegény a poharán kecel, hogy rá figyeljenek, mert szólni akar a násznéphez. Az idegen a kapun kecel, mert be szeretne menni a házba.
2. Tájszó: Szaporán tipeg; gyors egymásutánban rakott lábakkal, apró léptekkel megy.
A kisgyerek az anyja felé kecel. A nyuszi az udvaron át kecel.
3. Tájszó: Kuporog, összehúzódva ül.
A kisfiú a sarokban kecel. Az öreg a kemence mellett kecel.
Eredet: A szó eredete elérhető az előfizetéses rendszerben.
