Kebel szó jelentése
kebel (főnév)
Mell; az ember felső testének elülső része.
A boldog ifjú dagadó kebellel megy haza a randevú után. A célba ért futó még percekig hullámzó kebellel kapkod levegő után. A fiú a lány domborodó keblét nézi. A lánynak is tetszik a fiú izmos keble.
Eredet [kebel < ómagyar: kebel < ősmagyar: geleb < dravida: kali (domborodó, bimbó)]