Kazamata szó jelentése
kazamata (főnév)
1. Történelmi, régies: Védett helyiség; erődben, várban a lövedékek ellen védő, lőrésekkel ellátott, erős boltozatú, földbe mélyített vagy sziklába vájt, alagútszerű helyiség, amelyet raktárnak, lakóhelynek is használtak főleg ostrom esetén.
Ostrom idején az asszonyokat és gyerekeket leküldték a kazamatába. A kazamatában felhalmozott élelmiszer hosszú hetekig elég a védőknek.
2. Történelmi, régies: Föld alatti várbörtön, amelynek nagyon vastag a fala, és mélyen a föld alatt épült.
Az árulót levezetik a kazamatába. A lázadók kazamatában sínylődnek.
Eredet [kazamata < olasz: casamatta (bunker) < casa (helyiség, ház) + matia, matto (fénytelen, sötét)]
Lezárva 7K: 2012. március 30., 21:31
