Kartács szó jelentése
kartács (főnév I.)
Régies: Gyapjútisztító gereben, ami kör vagy vonal alakba rakott vasfogakkal van ellátva.
Egy kartács segítségével fésülték simára a kendert. A kartács szétválasztotta az erős rostokat a törékeny növényrészektől.
Eredet [kartács < középmagyar: kartács, kardács (kártoló) < német: Kardätsche (fésű, kefe) < Karde (gereben, fésű, kártoló) < latin: carduus (tüskés, „bogáncs”)]