Karikatúra szó jelentése
karikatúra (főnév)
1. Túlzó ábrázolás; egy személy, típus vagy emberi csoport külső jellemző vonásait és jellembeli tulajdonságait szándékosan túlzó módon, gúnyos vagy mulattató céllal ábrázoló kép, rajz vagy szobor.
A vicclapban karikatúrákat közölnek szövegaláírással. A grafikusművész találó karikatúrát rajzol ismert emberekről.
2. Átvitt értelemben, irodalmi: Rövid írás; ehhez a túlzó ábrázoláshoz hasonló jellegű és célú alkotás.
Az író az éppen aktuális események karikatúráit írja meg blogjában. A jól sikerült karikatúrát sokan olvassák.
3. Átvitt értelemben, irodalmi: Kifejezésmód, stílus, amely ilyen túlzó ábrázolások készítésének jellegzetes jegyeinek összessége.
A karikatúra jellegzetes eszköze az irónia. A gúnnyal nevetségessé tett jellegzetes alak ábrázolása egy jó példa a karikatúrára.
4. Átvitt értelemben: Torzkép; egy olyan személy, intézmény, teljesítmény vagy elvont dolog, aki/amely az eszményi követelményektől nagyon távol esik, és ezáltal nevetséges vagy bosszantó hatást kelt; egy jelenség, dolog fonákja, megcsúfolása.
A szép dolgoknak is megvan a saját karikatúrája. A szónok szóvirágai inkább karikatúrának hangzanak, mint találó kifejező képnek.
Eredet [karikatúra < olasz: caricatura (karikatúra, túlzás) < caricare (túloz) < latin: carricare (szekeret púposan megrakni) < carrus (szekér)]
