Kancsó szó jelentése

kancsó (főnév)

Fájl:Kancsó.jpg

1. Nagyobb füles edény, amely cserépből, üvegből, fémből készül, rendszerint öblös alakja, csúcsos szája van. Régen ivóedényként is használták.

A asszony kancsóból tölt vizet a pohárba. Az asztal közepén egy kancsóban bor van.

2. Folyadékmennyiség, amennyi egy nagyobb, füles edényben elfér.

A kocsmáros két kancsóval hoz a borból a asztaltársaságnak. A szomjas arató egy kancsóval iszik meg a friss vízből.

3. Beletöltött ital, amely egy nagyobb, füles edényben van.

Pillanatokon belül elfogy a kancsó. – Még egy kancsót! – kiált a kocsmárosnak a vendég.

4. Átvitt értelemben, régies: Női szeméremtest.

Az aktmodell szégyenlősen takarja kancsóját. A nászéjszakán a férj megismeri felesége kancsóját.

Eredet [kancsó < ómagyar: kancsó (kancsó, „felakasztható”) < ősmagyar: kancs (akasztó) < dravida: kánsi (kampó, akasztó) < ká (tart)]
Lásd még: gáncs. Az ősmagyar szóra hatással lehetett a szanszkrit: kamsa, kamca (kanna) is.

Nyelvtani adatok

Csak a Reklámmentes WikiSzótár.hu előfizetői számára használható funkció. Bejelentkezés >>>

Kifejezések

A kancsó fenekére néz – (a.) addig iszik, amíg csak van bor a kancsóban; b.) alaposan lerészegedik).

A kancsó fenekére veti a keresztet – (részeges ember).

Mélyen belenéz a kancsóba – (nagyot iszik belőle).

kancsó (melléknév)

Füles edénnyi (víz, bor, ital).

Az asztalon két kancsó bor áll. A társaság már öt kancsó bort megivott.

Lezárva 7K: 2012. március 14., 16:41