Kamara szó jelentése
kamara (főnév)
1. Törvényhozó testület egyik háza, országgyűlés önálló jogkörű része.
Az angol parlamentnek két kamarája van: a Képviselőház és a Lordok Háza. A két kamarájú országgyűlésben a felsőháznak jóvá kell hagynia az alsóház által hozott törvényeket.
2. Szakmai testület; bizonyos foglalkozási ágak zárt érdekképviseleti szervezete.
A helyi iparkamarába be kell lépnie minden vállalkozónak. Az ügyvédi kamara megvitatja az egyik tagja ellen felhozott panaszt.
3. Történelmi: A királyi kincstár, illetve ennek egy hivatala.
A királyi főkamarás a kamarát vezette. A vár helyőrségét a kamara fizeti.
4. Népies: Lakásban kis, hűvös helyiség, ahol élelmiszereket, ritkábban használt tárgyakat tartanak.
Az asszony a kamarában tartja a bödön zsírt. A tojások egy szakajtóban vannak a kamara egyik polcán.
5. Népies: Kis méretű szoba, amely rendszerint sötét.
A család a kamarát hálószobaként használja. A családfő bemegy a kamarába lepihenni.
6. Vadászat: Hajtóvadászattól eltiltott tér egy vadászterület közepén.
A vadászok a kamarában várakoznak, míg a hajtók megkezdik a hajtást. A kamarában nem lehet vadat lőni.
Eredet [kamara < görög: kamara (boltíves kamra, terem) < szanszkrit: kamra (szoba, helyiség)]
