Kaláka szó jelentése
kaláka (főnév)
1. Tájszó: Közös munka; falusi dolgozók önkéntes, segítő szándékú alkalmi összeállása egyes munkák (aratás, házépítés) közös, kölcsönösen ingyenes elvégzésére.
A kaláka hol itt, hol ott végzi el a munkát. A faluban a házak többsége kalákában készül.
2. Tájszó: Munka utáni vigalom, amely a közösen végzett munkát követi. A gazda ezzel hálálja meg a kapott segítséget.
A kaláka vidám mulatozássá vált. A munka utáni kalákán minden segítő részt vesz.
3. Tájszó: Vigalom, evés-ivással egybekötött falusi társas összejövetel.
A kalákára a fél falu eljött. A születésnapot kalákával ünnepeli meg a család. A kalákára a vendégek maguk is hoztak ételt, italt, süteményt.
Eredet [kaláka < ómagyar: kaláka < ősmagyar: kaláka < dravida: kalakkal (összefogás, egyesülés) < kala (összejön)]
