Kalács szó jelentése
kalács (főnév)
1. Kelt tésztájú sütemény; finomlisztből tejjel, vajjal, cukorral, tojással a kenyérhez hasonlóan készített, tepsiben sütött édes tésztaféle.
A gyerekek a kakaóhoz kalácsot esznek. Az uzsonna vajas kalács lesz.
2. Népies: Édes sütemény (főleg henger alakú), amit általában finomabb tésztából készítenek, ízesítenek vagy töltenek.
Az asszony túrós kalácsot süt ebéd utánra. A gyerekek szeretik a lekváros kalácsot is.
3. Tájszó: Péksütemény; bármely kelt és sült tésztaétel, például kifli, zsömle.
Ne csak húst egyél, hanem kalácsot is! A boltban vettem krumplit, tejet, kalácsot.
Eredet [kalács < ómagyar: kalács < ősmagyar: kalács (fonás, összekötés) < dravida: kalasu < kurleissu (csomózás, összekötés) < kurlei (hajlítgat)]