Kallantyú szó jelentése
kallantyú (főnév)
1. Elforgatható záró eszköz; ajtóra, ablakra erősített egyszerű, fából vagy fémből készült elzárószerkezet; egy forgatható, görbe fogantyú billentésével működik.
Az egyszerű ablakot két kallantyú zárja. A kalitka kis ajtaja egy kallantyúval záródik, amibe beilleszthető egy kis biztosító karika, hogy elfordulva ki ne nyíljon.
2. Műszaki: Záró szerkezet, amely lehajlítással, lebillentéssel, elfordítással működik, és szerkezete az ajtón lévő záró eszközhöz hasonló.
A gémes kút vödrét egy kallantyú kapcsolja a rúdhoz. A fiú elkattintotta a lámpa kallantyúját.
3. Vasút: Kilincs vagy gomba alakú fogantyú, amely a váltó- és jelzőkészülékekből kinyúló tengely végére van erősítve.
A bakter a kallantyúnál fogva átbillenti a váltót, és a vonat másik sínpáron futhat tovább. A kallantyú megmozdításához elég nagy erő kell, mert a végén van egy ellensúly is.
4. Tájszó: Villás végű fa, amely kitámasztásra használható.
A sövényt egy kallantyú támasztja ki, míg meg nem erősödik. Az ól ajtaját egy kallantyú támasztja ki, hogy a bent lévő állat ki ne dönthesse.
5. Régies: Nagyobb orsó, marokorsó, amellyel pokrócnak való fonalat fonják.
Az asszony ügyesen pörgeti a kallantyút. A kallantyúra felcsévélődő kész fonalat gombolyagba tekerik.
Eredet [kallantyú < ómagyar: kalantyú (akasztó) < ősmagyar: kalantó, kalangya (akasztó, összefogó) < dravida: koluttu (akasztó, kapocs)]
